A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bohemian Betyars. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bohemian Betyars. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 28., szerda

PIXIBOX és Bohemian Betyars. Fosztóképzővel.

Kedvesek!

A mai napom nem túl fényes, és mivel olyan dolgok miatt, amikről már esett szó a blogon, most egy elkeseredett bejegyzés fog következni.

Az első sokkal kezdeném. Ma is könyvtáraztam, és ilyenkor a mélypontokon szoktam felugrani FB-ra körbenézni lazításképp. Hát, ma nem kellett volna. Látok egy posztot a PIXIBOX-tól, hogy mostantól lehet rendelni. ÁLLJ! Megint rendelés van? Azonnal, mint egy őrült kattintgattam a PIXIBOX oldalára, belépés, rendelés (mindezt a Széchényi könyvtár közepén, remélem, semmilyen professzor nem látta mivel töltöm az időmet tanulás helyett). Zárva vagyunk, nincs rendelési időszak. Mondom, ne már, hát itt van, 1-2 órája írták ki, hogy lehet rendelni. Kommenteket átfutottam, és Hölgyek, nagyjából fél óra alatt elfogytak a boxok... 

Mivel olvastam, hogy milyen márkák szerepeltek benne, kisebb idegösszeomlást kaptam, ki is rohantam és felhívtam Borsót, aki annyira nem érezte át a katasztrófámat. Nagyon zaklatott lettem, és tudom, hogy ez egy égi jel, hogy ne költsem ilyenekre a kuporgatott pénzemet, de mégis kiborultam. 
Tudom, hogy pár hét múlva minden tele lesz a júniusi box posztokkal, én pedig sírva fogok feküdni a klaviatúrán, hogy MIÉÉRT? MIÉÉÉRT NEM? Szóval lemaradtam a rendelésről, ennyi a lényeg. Az alábbi márkákkal NEM fogtok emiatt a szomorú esemény miatt találkozni itt a blogon a közeljövőben: 
China Glaze, La Roche-Posay, Artdeco, Kérastase, Prada és Olay.

Némán, könnyek nélkül sírdogálva próbáltam feldolgozni, hogy nem lesz PIXIBOX-om, közben folytattam a szakirodalmam kijegyzetelését, és puffogtam Borsónak, hogy mekkora tragédia történt, láttam, hogy a Bohemian Betyars kitett egy cikket, ami az eddigi évük eseményeiről szól. Gondoltam, majd otthon elolvasom, nem sürgős, mivel tisztában vagyok minden lépésükkel, folyamatosan követem, hogy mi történik az együttessel. Lementem hát elfogyasztani a szendvicsemet a büféhez, szusszanni egyet a délutáni tanulóhullám előtt. Ekkor kapok egy üzenetet Borsótól: 

"Ez a nap szar. A BB egy évre Németországba költözik."

Ott így teljes képszakadás. Azonnal végigpörgettem a BB posztját, és feketén fehéren oda volt írva, egy évre Berlinbe költözünk itthoni rajongóink legnagyobb bánatára, de ki tudja, meddig fogunk maradni. Ha nem lenne elég, hogy nem lesz PIXIBOX-om, de a legszeretettebb együttesem bejelenti, hogy külföldre költözik. A dekoncentráltságom tetőfokára hágott, két oldalt tudtam ezután olvasni, majd elindultam haza. Természetesen BB-t hallgattam, és a dalok, amelyek mindig jókedvre derítettek, a mai napon egy gyászindulóval voltak egyenértékűek számomra. 

A PIXIBOX annyira kimaradt, hogy egyáltalán nem tudtam róla, hogy rendelés lesz, arra rá tudom fogni, hogy figyelmetlen voltam és nem tájékozódtam. Viszont így nem lesz egy doboznyi luxus a kis asztalomon (a csokoládé mellet), amibe beleölhetem bánatomat amiatt, hogy a Betyárok Berlinbe mennek.

Hölgyek, holnap állatkertbe megyek, hazafelé pedig vásárlásba fogom fojtani a bánatomat, és zseniális beautyposzttal fogok visszatérni ezek után a szomorú történések után. További PIXIBOXtalan és Betyártalan estét :(

könnyes csók.
                                  bibonapsugár

2014. április 23., szerda

KULTÚRA: Balkán-gypsy-fever

Kedvesek!

Igyekszem rendszert teremteni blogger életemben, hogy ne uralkodjon összevisszaság a bejegyzések közt, így egy mások által is alkalmazott napi beosztást próbálok kialakítani. Eddig vasárnap a PIXIBOX bejegyzést a különlegességek jegyében írtam, hétfőn Lauren, mint IKON jelent meg, kedden pedig egy márka több termékét mutattam be. 
A mai napra több ötletem is van, azonban idő szűkében a kultúra témakör mellett döntöttem végül.

A következő tartalmak nem feltétlenül összeegyeztethetőek a sminkes, csajos dolgokkal, de itt a jövőben sem fogtok ajánlót találni például a Twilightról, se film, se könyv formájában. Irodalom terén ki kell mondanom: sznob vagyok. Filmek és zene terén mindenevő, de különbséget tudok tenni a "bulin rázom rá magam" zene és az igényes zene között, illetve a "sütit eszünk, és bőgünk a hülye pasik miatt" és a mély, mondanivalóval rendelkező filmek között. Színvonalas lifestyle blogot szeretnék írni, és ennek fényében fogom kiválasztani a kultúra rovat szereplőit is.

Miután mindenkit elijesztettem a fellengzős bekezdéssel, térjünk rá a lényegre! Balkán-fever-nek hívom.  Farsangkor kezdődött, amikor Borsóval elmentünk az A38-ra egy szerb farsang nevezetű konertre, ami Macska-jajt idéző hangulatot ígért. Kezdjük a filmmel.

A Macska-jaj kultfilm. Ezt még életem filmreformja előtt láttam, magamtól néztem meg, imádom évek óta, mindig megnevettet/elgondolkoztat. Ha valaki nem látta, nézze meg, ha valaki nem szereti, szeresse meg, akik látták és szeretik, nézzék meg újra, ahogy én is fogom tenni. 
Elkezdtem leírni a tartalmat, de képtelen vagyok rá. Annyira semmitmondóak a szavak erről a filmről. Inkább képeket fogok betenni, azok híven tükrözik Emir Kusturica filmjének az atmoszféráját, ami magával ragadja a közönséget. Röviden mégis: pitiáner ügyletek, balkán hangulat, szerelem, kényszerházasság, menyasszonyszöktetés, napraforgó, rengeteg alkohol és mulatság jellemzi a filmet.

A szerb farsang aprópója egy Bohemian Betyars koncert volt. Ez egy miskolci fiúkból álló együttes, akik folk-punkot, vagy valami ilyesmit játszanak. Nagyon szeretjük őket, hatalmas bulikat tudnak csapni, igazi mulatságokat. Magyar és roma zenei elemeket a hegedű szolgáltatja leginkább, ehhez adódik hozzá a trombita szólama a balkánt megidézve, és az egyéb hangszerek pedig punk-rock vonalat képviselik. A dalszövegek a modern betyárlét minden jó és rossz oldalát elmesélik a hallgatóknak, a csujogatások pedig igazi vidéki lakodalom-kocsmahangulatot teremtenek. A pálinka, a zene, a mulatságok és az élet szeretetét lehet tőlük kapni nagy dózisban, és egy ilyen színfoltra az itthoni zenei életnek, és az embereknek is nagy szüksége van.
Dalok, amiket ajánlok: (A teljes diszkográfiát ajánlom igazából, de megpróbálok párat kiemelni): 200 BPM(feat. Chip Chip Chokas), Bohém cirkusz, Helynekem, Míg elfeljted, Megjöttek a fiúk, Józanodó, Lazítós. (Hegedű, bor, pálinka, Szembogár (Péterfy Bori feldolgozás), Banderas, Pálinka, Virágszál, Egyedül maradtam) 



A balkán egyik leghíresebb és legzseniálisabb képviselője a zene terén számomra Goran Bregovic. Nagyjából 15 éves koromban ismertem meg, és az akkori korszakom után, most éli nálam virágkorát ez a zene. Gondolkodás nélkül tudom haladzsázni a számomra ismeretlen nyelven megszólaló dalokat, és az élményből semmit nem vesz el ez a tudatlanság. A rezesfúvósok és a vokál olyan hangulatot képes teremteni bárhol és bármikor, hogy minden alkalommal felpattanok ültömből és táncolva, énekelve ugrálom végig a lakást, szüleim legnagyobb örömére (bánatára). Szigeten szerencsém volt élőben is hallani, felejthetetlen volt. A mai napig libabőrös leszek, ha eszembe jut, hogy az első sorban tomboltam végig kis csitriként a koncertet.
Dalok, amiket ajánlok: Ederlezi, Gas gas, Kalasnjikov, Maki Maki, Ya Ya (Ringe Ringe Raja), Jeremija.



A harmadik név, Gogol Bordello lesz. Egy amerikai cigány punkot játszó együttes, aminek az énekese Ukrajnából származik, de egész Európát bejárta, majd amerikában kötött ki, és szerencsére gyökereit nem feledve, megalapította a Gogol Bordellot. Mellékesen megjegyzem, hogy a Bohemian Betyarst a "magyar Gogol Bordelloként" is szokták említeni, ami nem véletlen, múltkor hallgattam a balkán-fever playlistemet és az intro részből nem tudtam eldönteni melyiküket hallom, pedig ismerem a dalaikat. A balkán életérzés az ő dalaikban is tökéletesen megjelenik, mellette pedig az akcentussal elénekelt (kiabált) dalszövegekben társadalomkritikát is hallhatunk, de zenéjük lényege mégis az önfeledtségben, a szabadság érzésében rejlik. Június 14-én, kissé borsos áron, de meghallgathatjátok őket a Park-ban. 
Dalok, amiket ajánlok: Wonderlust king, American wedding, Start wearing purple, Supertheory of Supereverything, My companjera, Tribal connection.


Ezeket a zenéket hallgatva, és a filmre gondolva ábrándozom mostanság arról, hogy visszautaznék az időben, és egy vándorcigány kompániához csatlakoznék. Mezei vadvirágok lennének a hajamban és a fülemben vastag, arany karika himbálózna. Egy falu mellett lennének színes szekereink, a faágakról tarka, száradó rongyaink lógnának. Mindenhol meztelen kis pulyák futkároznának, én pedig a tűz mellett táncolnék. A patakban fürdenénk, mindig szólna a muzsika, üzletelnénk a falubeliekkel, majd mikor kedvünk tartja, továbbállnánk a következő faluig, ahol tábort tudunk verni. A természet vad gyermekeiként élnénk életünket, és boldogok lennénk a magunk egyszerű, nincstelen, otthontalan mivoltában.

Érdekel Titeket ez a világ? Mennyire vagytok nyitottak az ilyen jellegű zenére és filmekre?



Vadvirágos, muzsikával teli szép napot kívánok, Hölgyek! Megyek és aranyfogat rakatok be magamnak.

csók!
          bibonapsugár