IKON: Anna Wintour

Kedvesek!

Idén kezdtem el a mesterképzést az egyetemen, és sajnos már az első hét után láttam, hogy sokkal kevesebb időm lesz, mint előző félévben. Valószínű, hogy csak hétvégente fog időm jutni bejegyzések írására, de az sem lenne meglepő, ha még akkor sem. Ez most ilyen, sajnos.

Ma egy igazi ikonról fogok pár szót írni Nektek. Be kell vallanom a héten szembesültem azzal, hogy ki ez a nő, illetve gyorsan utána is néztem, hogy miért olyan nagy szám. Hallottam már a nevét, hallottam róla dolgokat, mégsem raktam össze a képet valahogy. Viszont most már tudom, és azonnal be kellett látnom, hogy egy igazi zseniről van szó. Nem szeretnék, és nem is tudok Nektek egy olyan hiteles bejegyzéssel szolgálni, ami ennek a nőnek az életét és karrierjét minden oldalról bemutatná. Mindössze pár gondolat Róla. Anna Wintour a mai bejegyzés főszereplője. 

Legtöbben valószínűleg Az ördög Pradát visel film kapcsán hallhatták a nevét, és máris egy hatalmas pletyka közepébe csöppentünk! A film egy könyv alapján született, amit Anna régi asszisztense írt. Sosem volt kimondva, Anna pedig nem ismerte el soha, hogy ő lenne a könyvbéli- majd a filmbéli rideg, szívtelen, vérprofi Miranda Priestly karakterének ihletője. Természetesen mindenki tudja, hogy mégis ez az igazság :) A film premierjén tetőtől talpig Pradában jelent meg, és mindenhol azt nyilatkozta, hogy ő mindent támogat, ami a divatot népszerűsíti. Eközben nem "javasolta" a divattervezőknek, hogy megjelenjenek a filmben, mert esetleg eltűnhetnek a Vogue oldalairól, illetve a Condé Nast kiadóvállalat lapjaiban semmi nem jelent meg a filmről vagy a könyvről. Hogy ebből mennyi igaz, az jó kérdés, nem én fogom leleplezni.

Az ördög Pradát visel filmet sokáig nem szerettem, mert szerintem elképesztően romboló hatása van a nők önbizalmára. Engem kimondottan megviselt, mikor először megnéztem azt a filmet. Aztán nem rég újra néztem, amikor valami limonádé filmre vágytam, és megtetszett. Meryl Streepet imádom, valószínűleg emiatt szerettem meg végül.

Egyik este A felfedezővel telefonáltunk, és nem is emlékszem, hogy milyen kontextusban, de szóba jött Anna Wintour, mire rávágtam, hogy na, ő kicsoda? Majd azonnal googleöztem, és kiderült, hogy óriási elmaradásom van, már magamat szidtam meg emiatt a hiányosság miatt. Azonnal elkezdtem képeket nézegetni róla, elolvastam pár cikket, majd rátaláltam a filmes pletykára, végül pedig a The September Issue (A szeptemberi kiadás) című dokumentumfilmre. Ez a film a 2007-es szeptemberi 840 oldalas Vogue előkészületeit mutatja be, és közben Annát is. 

Másfél órás film, és érdekes lehet azok számára, akiket érdekel a divat, és a divat kegyetlen valósága. Mindenki betekintést nyerhet a Vogue szerkesztőségének mindennapjaiba, megismerheti a lap szerkesztésének folyamatát, a belső kis harcokat, Annát munka közben, miközben a divat legnagyobb nevei tűnnek fel  (pl.: Vera Wang, Karl Lagerfeld).

Fekete napszemüvege és bubi frizurája az évtizedek alatt védjegyévé váltak, állítólag kamasz kora óta viseli ezt a frizurát. Jégkirálynőnek is nevezik, de közeli munkatársai és a divatvilág nagy nevei mind tisztelik. Nem véletlenül, hiszen egyrészt stílusikon, másrészt a végtelenségig profi a munkájában, és elképesztő karriert épített fel.

Több legenda is van róla, például, hogy rövid kapcsolata volt Bob Marleyval, és egy hétre eltűntek együtt, miközben senki, semmit nem tudott róluk. Illetve, hogy a Vogue előző főszerkesztőjével az állásinterjúján közölte, hogy az állására pályázik, mire Grace Mirabella felállt, elköszönt, és átadta a helyét Annának.

Összefoglalva tehát szuper izgalmas ez a nő! Pletykák, legendák, befolyás, tisztelet, divat! Engem teljesen lázba hozott Anna Wintour és az ő világa, ha kíváncsiak vagytok Rá, mindenképp nézzétek meg a The September Issue-t, nekem nagyon tetszett.

csók!

                bibonapsugár

P.S.: Anna Wintour november 3-án lesz 65 éves! R.E.S.P.E.C.T.!

IKON: Antonia Vai

Kedvesek!

Rég számoltam be Nektek olyan személyről, aki inspirálóan hat rám, viszont jelenleg van egy énekesnő, aki rövid idő alatt, de annál jobban belopta magát a szívembe! Már régebb óta ismertem, hallottam is élőben, de valahogy mégis a múltkori 5. szülinapi Bohemian Betyars koncert után kerestem rá külön. Ő is énekelt egy dalt vendégfellépőként, és bár, a dalt is ismertem korábban már, mégis akkor nagyon megfogott. Antonia Vairól lesz szó a mai bejegyzésben!

A Betyárokkal

Ez az énekes hölgy a húszas évei közepén jár, Svédországból érkezett, de félig magyar, ha jól tudom. Jelenleg Budapesten él és alkot. A BB kapcsán került a látóterembe, mert már korábban is lépett fel a fiúkkal közösen. A 13-i fellángolásom azóta is tart zenjére iránt, mert Antonia elképesztően tehetséges, és szuper zenét csinál.

Ő írja a szövegeket, ő szerzi a zenét hozzájuk, és legtöbbször a saját kis szobájában énekli fel a dalokat, majd feltölti Youtube-ra a videókat, melyek alján mindig ott futnak a dalszövegei is. Igen, a szövegek. Zseniálisak, egyszerűen teljesen a hatásuk alá kerülök, őszinték, izgalmasak és gyönyörűek. 

The Smallest Song In The World

A zenéjét elég nehéz lenne körülírni, hallani kell. Nem igazán tudom kategorizálni, de melankólikus, lírai, néhol folkos elemek gazdagítják. Olyan zene, amit egy füstös lokálba repíti a hallgatóját. Sötétség és cigarettafüst tölti be a helységet, középen pedig ott áll ez az underground díva és énekel. Tiszta szívéből. Árad a zene és szépen, lassan beférkőzik a hallgatóság bőr alá, a zsigereibe. Odateszi a színpadra a múltját, elmeséli a fájdalmait és az örömeit. Költőien, fájdalmasan, de közben olyan női energia és dög szabadul fel belőle, hogy mindenkit leborít a lábáról.

Nincs szüksége arra, hogy egy szál semmiben fetrengjen a színpadon. Legtöbbször hosszú szoknyában, vagy ruhában lép fel, mégis mindenkinek lejön, hogy mennyire jó nő, és mennyire vonzó. Ő tényleg egy díva, és nagyon jó ilyen erős és tehetséges fiatal nőket látni manapság, akiknek az utolsó porcikájából is a zene szeretete sugárzik. Érzelem és értelem kombinációja jelenik meg minden dalában, és szeretem, hogy ilyen igényesen adja át a közönségének a lelkét.

A mélység mellett, pedig egy olyan egyszerűség van dalaiban, hogy nem kell értelmező szótár, hogy átjöjjön a szöveg jelentése, mert mindenki számára ismerős érzésekről, helyzetekről énekel. És a koszos, ahogy Borsó mondta, romlott női hangja, egyszerűen gyönyörű. 

"Antonia Vai is a magnificent storyteller, who gives you a spiritual striptease and explosions of energy."

Most pedig beteszek ide pár dalt, hogyha valakinek megjött a kedve, akkor kaphasson egy kis ízelítőt Antonia művészetéből, és abból az atmoszférából, amit teremteni tud. A FB oldalán pedig értesülhettek a fellépésekről és sok minden másról is :)

Don't Let The Bedbugs Bite, The Pirate's Waltz, The Smallest Song In The World, Lovesong For An Ex, Arkansas, People, Trouble with you, Confessions of Berlin, Time Killer, Devil's catacomb

Hölgyek, nem kérdezek, hallgassátok!

csók!

               bibonapsugár

IKON: Audrey Hepburn

Kedvesek!

A mai IKON-ba mást terveztem bemutatni, de tegnap éjjel megihletődtem. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én néztem a My fair lady-t az M1-en. Mindenképpen szerettem volna egy bejegyzést szentelni A Hölgynek (igen, így nagybetűvel), ugyanis az ikonok ikonjáról van szó, Audrey Hepburnről.

Először általános iskolás koromban találkoztam a nevével, mikor rajzórára egy minket érdeklő témáról kellett könyvet készítenünk. Természetesen a divatot választottam témaként, és nagy lelkesedéssel kezdtem el szétnyírbálni az itthon fellelhető magazinjainkat. Emlékszem, találtam az egyikben egy hosszú cikket Audreyról és a Givenchy kapcsolatáról, és fel is használtam, mivel le volt írva, hogy "A Kis Fekete" mennyire ikonikus, és Audrey nevéhez kötődik, meg a klasszikus nőiesség példaképe stb. Aztán feledésbe merült egy ideig ez a témakör, itt-ott feltűnt előttem Audrey neve, főleg filmek kapcsán, de eléggé hidegen hagyott.

Akkor pedig jött az Audrey-bumm. A tolltartóktól kezdve, a bugyikon át, szerintem még Audrey Hepburnös Wc-ülőkét is lehetett kapni egy időben, mert mindent el lehet ezzel a nővel adni! Mostanra szerintem kezd csillapodni az Audrey-mánia, ami nem is baj. Sosem értettem ugyanis, hogy miért hiszik azt a lányok, hogyha Audreys táskájuk van, akkor azonnal sikkesek lesznek. Nem. Elárulom, hogy nem. Kamaszkorban a nyomott mintás minden abszolút vállalható, de egy bizonyos életkor után inkább kínos ez a dolog. Azt éreztem, hogy Audrey Hepburn kezd olyanná válni, mint a Fila táska, így csak azért sem mentem bele a játékba, semmi Audreys dolgot nem vettem magamnak.

Ez a nő egy álom. Tökéletesen tisztában vagyok a jelentőségével, nem is tudom, milyen szempontból. Film, divat, női lét? Mindegy is, a lényeg, hogy elképesztő jelenség. Hatalmas, barna őzikeszemek, amikben mindig valami szomorúság bujkál, törékeny madárka termet és óriási, kedves mosoly jellemzi. Nem tudja Róla levenni az ember a szemét, amint megjelenik a képernyőn vagy egy újságban. A megtestesült báj, és szépség, és sikk, és elegancia és MINDEN, amire minden nőnek törekednie kellene.

 

Egy igazi legenda. Miatta hordunk például balerina cipőt, tudtátok? A kis feketét már említettem. De megválasztották a világ legszebb nőjének, kapott Oscar-díjat, sőt, az UNICEF nagyköveteként is utazta a szegény országokat. A Római vakáció, az Álom luxuskivitelben és a My fair lady film is az ő nevéhez fűződik. Bevallom, az első kettőt még nem láttam, de a tegnapi My fair lady élmény után minél hamarabb szeretném megnézni őket. 

Mit mondjak még, Hölgyek? Audrey Hepburnről csak ódákat lehet zengeni...

csók!

               bibonapsugár

IKON+KULTÚRA: Desire

Kedvesek!

Sajnálom, ma szentimentális vagyok, és képtelen lennék most termékekről írni Nektek, úgyhogy a holnapi KULTÚRA előre lesz hozva, a tegnapi IKON pedig későbbre tolva, és a mai posztban egyesülnek. Utólagos elnézéseteket kérem a két napos szünetért, biztos vagyok benne, hogy be fognak ilyenek csúszni az elkövetkezendő időszakban is. Előre szólok, most egy személyesebb, melankólikusabb bejegyzés sikeredett, irodalomkedvelők ismét előnyben. Egy magyar költő-író legendával fogjuk eltölteni virtuális találkánkat: Kosztolányiról lesz szó, Desiréről, Didéről, Didusról, Dezsőről.

"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."

(Halotti beszéd részlet) 

Középiskolás koromtól kezdve rajongtam Kosztolányiért, az egyetemnek is nagy tervekkel kezdtem neki, hogy Dide és én mennyi mindent fogunk közösen véghez vinni. Szakdolgozat, TDK, OTDK, aztán életem végéig őt fogom kutatni. Ez így is volt 1,5 évig. Utána viszont jöttek mások, és én galád módon háttérbe toltam Didust. Jött Mészöly, Pilinszky, Nemes Nagy, Déry, Ottlik és Bodor. Én pedig elvesztem az ámulatban, hogy nem is olyan rég élt emberek miket képesek írni, és mennyi mindent lehet kiolvasni az írásaikból. Dezső pedig kezdett kiüresedni, és az őt övező népszerűség méginkább kedvezőtlenül hatott a kapcsolatunkra. Aztán órákon beszéltünk Róla. Mindig, amikor lehetett elvállaltam, már megszokásból. Igen, megszokás volt a szeretet helyett, amit olyan sokáig éreztem a munkássága iránt. 

Nem volt benne lehetőségem, mert kiaknázták már, tehát rá kellett jönnöm, hogy szakmai szempontból nem lehet már közös jövőnk, és ez elég szomorú felismerés volt.

"Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel."

(Már megtanultam részlet) 

Mikor viszont készültem a vizsgára Belőle, gondoltam múltat idézek, lenyomtam a lámpát, betettem a lemezeket, gyertyát gyújtottam, "rubint téát" készítettem magamnak, és a "sárga páragőz" mellett szívtam magamba a művészetét. Ugyanaz az ámulat és elalélás volt bennem, mint mindig, amikor elolvasom a verseit. Megnyugodtam, a szakításunk nem is történt meg, frissíteni kellett csak, és átértékelni. Mostanra jöttem rá, (a múltidéző este után 3-4 hónappal) hogy Dide örök, és elszakíthatatlan tőlem, mert hosszú évekig az ő műveiből merítkeztem, és ezt nem lehet holmi popularitás miatt elvenni tőlem.

"Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet.""

(Feleségemnek...)

A Logodi utca pedig egy olyan kultikus hely számomra, mint Párizsban Jim Morrison sírja a rajongóinak. A Fiumei sírkertben is voltam ugyan, és félelmetes volt az érzés, hogy költőóriások maradványain lépkedek, de közel sem volt olyan bensőséges, és személyes, mint mikor a Logodiba mentem. Ott volt Didus, és tudtam, hogy miután felkelt, elindult az orvoshoz, kávéházba, szerkesztőségbe, majd éjjel hazatért. Nap, mint nap ott járt, és túlmisztifikálom, mert nekem fontos, de akkor is lehet érezni a hely szellemét. A Logodi benne van több versében, az Édes Annában és ezek az irodalmi szövegek még titokzatosabbá varázsolnak egy helyet szerintem. Kevesebb, mint száz évvel ezelőtt itt bandukolt végig fütyürészve, nyakában színes sál lógott és versfoszlányok cikáztak a fejében. Érdekes, nem? 

"Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek. 

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom."

(Hajnali részegség részlet)

Az irodalommal akkor lehet foglalkozni, ha az szerelem. Ha nincs meg a szenvedély, akkor felesleges időt szánni rá. Nem a szimpla olvasásra gondolok, az mindenkié, hanem az irodalomra, mint hivatásra. Ahhoz bolondnak kell lenni, és szentimentálisnak, hogy valaki képes legyen az életét rááldozni, vállalva, hogy hosszú utat kell bejárnia azért, hogy mondjuk meg is tudjon élni belőle. Addig meg valahogy eltengődik majd. Az irodalom ilyen dolog, sosem volt a jól jövedelmező szakmák listájának élén, viszont nem is ez a lényege. 

"Hát légy üres te s könnyű,
könnyű, örökre-játszó,
látó, de messze-látszó,
tarkán lobogva száz szó
selymével, mint a zászló,
vagy szappanbuborék fenn,
szelek között, az égben,
s élj addig, míg a lélek,
szépség, vagy a szeszélyek,
mert - isten engem - én is,
én is csak addig élek."

(Esti Kornél éneke részlet)

Idézetek is kellenének, arra gondoltam, mikor elkezdtem írni, de most valahogy nehezemre esett bármit is beilleszteni ide, mert nem tudom, mennyire lenne képes bemutatni azt a játékos zseniálitást, ami nekem annyit jelent. Természetesen láthatjátok, hogy erőt vettem magamon, és a félelmeimen, és ha az érzelmes ömlegésemért nem is, akkor ezek miatt érdemes volt ma is velem tartanotok!

Hölgyek! Olvassatok Kosztolányit.

csók

            bibonapsugár

IKON: Elie Saab

Kedvesek!

A tavaszi hangulatot szépséges ruhakölteményekkel igyekszem belopni a kis világotokba ma. Kedvenc divattervezőmről szólok pár szót, és ahogy az előző IKON résznél, most is inkább a képek fognak helyettem beszélni.

Elie Saab nagyjából 14 éves koromban került a látóterembe, mégpedig elég érdekes módon. Akkoriban volt egy fashion csatorna a TV-ben, ahol éjjel-nappal divatbemutatók voltak. Mivel szuperlányos lány voltam mindig is, nem meglepő, hogy órákig voltam képes bámulni a szebbnél szebb ruhákat. Ott ismertem meg Elie Saab ruháit.

A tervező a fantasztikus Dita von Teese-szel

Annyira klasszikus haute couture ruhákat mutatott, és mutat be, hogy az szerintem zseniális. Semmi sallang, semmi felesleges díszítés, nincsenek bonyolult vonalak vagy fazonok. Egyszerű, letisztult, eszméletlenül nőies, könnyed és friss ruhákat lehet látni, minden egyes bemutatóján. A klasszikus szépség, amit a divatguru ruhái képviselnek, a híres hölgyek tetszését is elnyerte. Igyekeztem olyan hollywoodi sztárokat egy csokorba gyűjteni, akiket egyébként is szeretek. Különben Rahel McAdams ruhája a kedvencem ezek közül:

Amy Adams, Mila Kunis, Angelina Jolie, Rachel McAdams, Scarlett Johansson, Emma Roberts, Emma Watson, Gwyneth Paltrow, Marcia Cross, Emma Stone és Mia Wasikowska

A letisztultság mellett azt szeretem még, hogy a houte couture darabok is hordhatóak. Semmiféle extrémitás nincsen bennük, bármelyik vörösszőnyeges eseményen meg lehet bennük jelenni, anélkül, hogy közfelháborodást keltene a nagy szabadon hagyott bőrfelület, a túl mély kivágás, a rikító szín vagy a fura fazon. A 2014-es tavaszi-nyári kollekcióból fogok képeket beilleszteni, de mindenképp érdemes rákeresnetek korábbi ruháira is, nem fogtok csalódni. 

Haute Couture 2014 spring-summer

A ready-to-wear kollekció bármelyik hétköznapi ruhaüzlet darabjai közé is beillene, de közben megőrzi az Elies Saab stílusjegyeket, és a 2014-es darabok is tökéletesen mutatják ezt. Három favoritot tettem be, de nem csak nekem tetszettek ezek a ready-towear darabok, Julia Roberts is ezek közül választott egyet egy díjátadóra.

Ready-to-wear 2014 spring-summer

Nektek ki a kedvenc divattervezőtök? Ismertétek Elie Saab kollekcióit?


A mai naphoz hasonló ragyogó kedvet kívánok Mindenkinek!
csók!
             bibonapsugár

IKON: Lauren Conrad

Kedvesek!

Húsvétra való tekintettel egy rövid bejegyzést hoztam, hogy két locsolás között legyen idő átfutni. A tegnapi hosszabb PIXIBOX bemutatás után egy kis lazulást terveztem mára, inspirációs gondolataim következnek. Az ilyen napokon divattervezőket, designer dolgokat, divatikonokat (régi, mai), legendás és áhított termékeket fogok bemutatni.

Első körben nagy kedvencemről fogok Nektek pár szót írni, aztán az ajnározás után a képek fognak beszélni helyettem. (A képek közé igyekeztem a favoritjaimat berakosgatni a tipik összeállításai mellett.) Ez a hölgy egy nagyon mainstream és bűnös szenvedélyem miatt jelent meg a látókörömben, ami nem más, mint a The Hills nem-reality-de-mégis-reality sorozat. Lauren Conradról lesz szó a továbbiakban.

A Style c. könyvéből (216. oldal)

Lauren számomra egy divatpéldakép, és nem érdekel, hogy egy semmiből előszedett, amerikai, gazdag fruska stb. Egyszerű amerikai tiniség után világhírűvé vált a sorozat által, majd hírnevét jól kamatoztatta. Könyveket jelentetett meg, divattervező lett, és lifestyle tippekkel látja el a világ női lakosságát. Nem mondom, hogy Nobel-díjas író, sem azt, hogy egy Lagerfeld, de szép teljesítmény egy "szomszéd lánytól".

Nekem ő egyfajta modern Martha Stewart. Ahelyett, hogy botrányaitól, plasztikáitól lenne hangos a sajtó, csendben, stílusosan éli álomszerű életét. Természetességét nagyon szeretem és becsülöm, rajta nem érzem, hogy a "hollywoodi (rém)álom" magával rántotta volna, és ez szimpatikus benne. "Munkássága" ellenére a hazai női magazinok, fashion site-ok méltatlanul keveset szerepeltetik, így most én fogom piedesztálra emelni!

Én is így örülnék, ha egy MiuMiu táskával mehetnék VOLT-ra idén nyáron.

Hát, én ennek a lánynak megőrülök minden egyes outfitjéért, a frizuráiért, a kiegészítőiért, a sminkjeiért, a körmeiért. Mindenéért! Rengetegszer merítettem ihletet a stílusából, egy időben igyekeztem minél több általa alkalmazott trükköt beépíteni a saját beauty világomba is. Ez persze nehézkes, mert életvitel, életkor, ország és még ezer dolog különböztet meg minket, meg nem is szándékoztam a klónjává válni. Viszont egy körömlakk szín, egy kiegészítő, egy hajfonat mindig volt, ami inspirált. Most visszatekintve nem tudom megmondani, hogy mik azok, amik konkrétan tőle erednek, talán a tusvonal a szememen, a piszkos menta körömlakkom, a vékony arany nyakláncom, a halszálkafonás elsajátítása vagy a fekete steppelt láncon lógó kistáskám. Apróságok, mégis alapdarabok.

Abban is biztos vagyok, hogy egy óriási csapat áll mögötte, stylistokkal, fodrászokkal, sminkesekkel és olyan szakemberekkel, akiknek a létezését el sem tudom képzelni, viszont ilyen folyamatos és hibátlan megjelenést nem lehet saját ízlés nélkül kivitelezni. A Laguna Beachtől kezdve a The Hillsen át, a mai napig egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor nem tetszett a megjelenése.

 Event-outfits.

Stílusa letisztult, nőies, egyszerű. Inkább elegánsabbnak mondanám, még a hétköznapi paparazzi fotókon is könnyed elegnciát lehet látni öltözködésében. Követi/teremti a divatot, de azt érzem, hogy a basic dolgok adják a stílusának az alapját, amiket mesterien tud kombinálni. Persze, jó pár feltűnőbb darab is van gardróbjában, de a túl rövid, túl kivágott, túl színes dolgok egyáltalán nem jellemzők rá. Ezt az egyszerű, bájos, kedves, könnyed nőiességet szeretem az egész kisugárzásában ennek a lánynak. Szeretném, ha mindenki példát venne Róla, mert akkor nem következnének be divatkatasztrófák, és nem esnének a lányok át a ló túloldalára. 

  Streetfashion.

Szóval Hölgyek, Ő az én abszolút divatikonom, tartsátok szemmel, sosem okoz csalódást!

Ismeritek Laurent, szeretitek a stílusát?

csók!

              bibonapsugár 

 (Ezúton üzenem mindenkinek, hogy a Beauty című könyvét BÁRMIKOR örömmel fogadom, ha nem lenne ötletük ajándékügyben. Az ebay és az amazon már nagyon jutányos áron (3-4000Ft) kínál belőle példányokat.)