GASZTRO: Pumpkin spiced latte DIY

Kedvesek!

Kréti kérésének eleget téve, A felfedezőnek ajánlva, és végül saját kíváncsiságom kielégítése végett elkészítettem itthon a Starbucks őszi szupersztárját, a Pumpkin spiced lattét (PSL).

Elsőként szeretném Nektek belinkelni azt a receptet, ami alapján dolgoztam, tehát nem saját kútfőből jött a dolog, az első szimpatikusnak tűnő leírást követtem nagyjából. Minden megtalálható az itthoni boltokban az elkészítéséhez, szóval nem kell hozzá papayás cickafark szirup meg semmi különlegesség. Viszont nem árt, ha vannak hozzá eszközeink, mert én egy fél órát eltököltem (haha) a szűrögetéssel...

Ez a belinkelt recept egyébként a PSL különlegességét adó szirupot írja le, a sütőtök püré elkészítése saját "találmány". Kb. 1-2 dl-nyi sötétbarna lé a végeredmény, tehát nem egy adaghoz való mennyiség. Viszont légmentesen záródó üvegben el lehet rakni pár hétre a hűtőbe (tekintve, hogy ez gyakorlatilag egy fűszeres tök szörp), ami szuper hír! Én egy bögrében a kávéfőző mellett tároltam, és egy hét után is még pont olyan volt, mint az első napon, de hűtőben nyilván jobb tárolni.

Pumpkin spiced latte 

(Sütőtökös, fűszeres tejeskávé)

A sziruphoz:

2,5 csészényi víz

0,5 ek. őrölt gyömbér

0,5 ek. őrölt fahéj

0,5 ek. őrölt szegfűszeg

0,25 ek. mézeskalács fűszerkeverék

4 ek. sütőtök püré

1 csészényi cukor

Az italhoz:

szirup

kávé

tej

1. Sütőtök sütése

Először is fogjunk egy szép sütőtököt, vágjuk félbe. Én ilyen tököt használtam hozzá:

A magokat és a magokat körbevevő kis szálas részt egy kanál segítségével kaparjuk ki, és tegyük félre. (Ha leszedjük a tök fonalakat a magokról, akkor ki lehet szárítani, majd megpirítani, és remek rágcsa lesz belőle, a boltban is lehet ilyen sós tökmagot kapni.) Ha ez meg van, akkor egy éles késsel, nagyon figyelve saját testi épségünkre és a konyhai berendezésekre, vágjuk nagyjából tenyérnyi (ujjak nélküli tenyér) darabokra. Ezután vegyünk elő egy lapos tepsit, tegyünk bele alufóliát, és helyezzük rá a tök darabokat. Az alufólia azért kell, hogy ne a tepsiből kelljen kapargatni a leégett részeket.

Magas fokozaton süssük addig, amíg puha nem lesz, ez legalább egy órányi sütés. A teteje és az alja lehet, hogy kicsit megég, de ettől nem kell megijedni, azokat a részeket könnyen le lehet majd szedni. A tököt héjával együtt sütjük, mivel ha megsül, egy laza mozdulattal le lehet majd húzni a zöldség húsáról, nem kell nyers, kőkemény állapotában pucolgatni. 

2. A cukros sütőtökpüré elkészítése:

A kész sütőtökből én két darabot használtam fel a sziruphoz, az nagyjából négy evőkanálnyi mennyiség. Lehúztam a tökdarabok héját, ezt ki lehet dobni, illetve leszedtem az égettebb részeket, és a bolond sütőtök őrült macskámnak adtam, így nem ment az sem kárba. Ezután egy kanállal összenyomkodtam egy bögrében, hozzáöntöttem a cukrot, összekevertem és félretettem.

3. A fűszeres szirup alap elkészítése:

Egy magasabb falú kis serpenyőbe kimértem 2,5 csészényi vizet, hozzászedtem a fűszereket, és felforraltam. Mikor már forrt, lejjebb húztam a gázt, és a legkisebb lángon 20 percig rotyogtattam a fűszeres vizet. Ezután jött a móka! Most jön a nem szakszerű szűrési folyamatom leírása, amit kérlek, NE kövessetek.

Két szűrő, és egy fél tekercsnyi konyhai törlőkendő segítségével leszűrtem a fűszereket a léből. Ezt nem örökítettem meg, mert egyrészt baromi nagy macera volt, ott bénáztam, így fotózni nem igazán volt alkalmam, másrészt nem hinném, hogy kellőképpen szakszerű a módszerem. Egy pohár átmérőjű szűrőbe konyhai törlőpapírt tettem, és ezen keresztül próbáltam leszűrni a szirup alapomat. Hát, nem sikerült, mivel a papír nem engedte át a levet, hanem magába szívta, így abból próbáltam ujjal kinyomkodni a levet. Nem szeretném folytatni a leírást, mert egy rémálom volt, annyi a lényeg, hogy valamilyen szűrő papír segítségével kellene eltávolítani a fűszereket a léből, az eredeti receptben kávé filtert említ, de ez nekem nincs itthon... 

4. A szirup összeállítása, forralása:

Hosszas küzdelem árán megkaptam a nagyjából fűszermentes löttyöt, amit a kimosott serpenyőbe visszaöntöttem, és hozzá kapartam a korábban összekevert cukrozott tökpürét. Elkevertem, összeforraltam, majd kis lángon 10-15 percig rotyogtattam. 

Én ezután egy sima szűrővel leszűrtem megint, hogy a tök rostjai ne legyenek benne a szirupomban, de ez nem kötelező, én szeretem megnehezíteni a saját dolgomat, és imádok nyakig trutymákos lenni... Nem. 

Kész a szirup! El sem hittem, nagyon elégedetten szemlélgettem a hígabb, mély barna szirupomat. Már csak az összeállítás van hátra! Sajnos, menő tejhabos, talpas poharas képet nem tudok Nektek feltenni, mivel se talpas pohár, se tejhabkészítő képesség nincs itthon, így felesleges egy képet feltöltenem a bögrényi kávémról, amin semmi nem látszik.
Egyébként teához is remekül használható a szirup, én többször a teámba csurgattam esténként, és azzal is finom. 

Igazából enyhe sült tök íze van, illetve valamivel erősebb az égetett cukor, grillázsos aromája benne. Kellemes őszi ízesítő szerintem, ha valaki szereti az ilyen idénymániákat, akkor mindenképp érdemes kipróbálnia, biztos, hogy olcsóbban megússza, mintha venne valahol szirupot (biztos, lehet kapni valahol). Bár, kicsit meg kell vele dolgozni, de minden bizonnyal egy kávéfilter leegyszerűsíti és meggyorsítja az előállítást. (Vagy nem, ezt csak tippelem.)

Szóval Hölgyek, tökös italokra fel! Élvezzük ki az őszt! 

csók
             bibonapsugár 

GASZTRO: Chai latte DIY

Kedvesek!

Lassan itt a november, és az ősz hangulata teljesen átvette a hatalmat kis életem felett. Ez kivételesen pozitív, ugyanis idén ősszel jöttem rá, hogy valójában ezt az évszakot is szeretem. A színek, az illatok annyira erőteljesen ebben a hónapban, hogy közelebb érzem magam az anyatermészethez, mint valaha. Elkezdtem értékelni a színes faleveleket, aminek dicséretét eddig bullshitnek tartottam, és morogtam, hogy a színek nem elegek az undorító eső kompenzálására. Mégis! Annyira el vagyok mostanság ebben az őszi csodavilágban, hogy ezt a lelkesedésemet egy posztban mindenképp meg szerettem volna osztani Veletek!

Éppen kávé alternatívákat keresek, de a sima teázás, valahogy mégsem emlékeztet a kávéra, így az nem megfelelő. Már vettem koffeinmentes kávét is, de még nem főztem belőle, valahogy nem úgy alakultak a dolgok. Ez az egész azért van, mert esténként (meg napközben is) elég sokat kávézok, mert nagyon szeretem az ízét, és nem leszek éberebb, maximum a jó öreg placebo miatt, ellenben aludni utána nem tudok. 

Emiatt kezdett el foglalkoztatni kb. két hete a chai latte hypeja. Kávézóban kapható, rengetegen imádják, valami kávés-tejes-tea lehet, tippem szerint. 

Most lerántom a leplet, hogy mi  is az a chai latte valójában?

Őszinte leszek, tegnap este még nekem is csak tippjeim voltak, hogy mit takarhat ez a név. Londonban betértünk Borsóval a Starbucksba (Londonban nem tartjuk picsaságnak pohárral rohangálni, ott annyira tipik turisták voltunk, hogy egészen mindegy volt egy Starbucks pohár ide vagy oda), és MAJDNEM chai lattét kértem az internetes társadalom nyomására, végül nem mertem. Gyanítottam, hogy tea-tej-kávé kerülhet egy csészébe, és ez annyira megrémisztett, hogy maradtam a számomra tökéletes karamellás latténál, amit nagyjából minden létező kávézóban iszom, ahova csak betérek.

Aztán mikor a kiskutyámmal lementem játszani az udvarra mégis ott motoszkált a fejemben, hogy nekem muszáj megkóstolnom ezt a chai lattét (bármi is legyen az). Visszatérvén azonnal rákerestem, és elmerültem a chai latte világában!

Nem tévedtem sokat, bár, meggyőződésem volt, hogy van benne kávé is, pedig ez nem így van. A chai latte igazából egy tejes, fűszeres tea. Maga a chai tea fekete teafű és fűszerek keveréke, és ehhez jön a víz, és egy kevés tej.  A fűszerekről annyit, hogy ahány recept, annyi kombó, és annyiféle arány, szerintem ez itt már ízlés dolga teljes mértékben, de azért az alábbiak a legtöbb helyen szerepelnek: fahéj, gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió, ánizs, kardamon. 

A kutakodást természetesen a gyakorlat követte, elkészítettem első, elég pórias chai lattémat, nem is merem chai latténak nevezni egyelőre, de mivel ízlik, így megszülethetett újabb mániám: ELKÉSZÍTENI A TÖKÉLETES CHAI LATTÉT. 

A pórias chai lattémhoz egy filter fekete teát, a korábban felsorolt fűszereket, 1,5 dl tejet és ugyanennyi vizet használtam. A vizet és a tejet összeforraltam, majd ráöntöttem a teafilterre, aminek zacskójába beleöntöttem a fűszereimet: fél mokkáskanál fahéj-gyömbér, negyed mokkáskanál szegfűszeg-kardamon-ánizs, csipet bors (a kötőjel jelentése, hogy mindegyikből annyi külön, nem együtt). Na, ez kevés, szóval a holnap reggeli adagomhoz, amit bekevertem, már dupla ennyit tettem a fűszerekből. Majd lefedve áztattam benne pár percig. Ez volt a magyar valóság chai lattém ma estére...

Az ideális chai lattémban lenne valami jó szálas fekete tea vagy akár chai tea, amit drága pénzért fogok megvenni kis városom exkluzív delikát üzletében, feltéve ha exkluzivitása terjed odáig, hogy árulnak chai teát, vagy jófej lesz a srác, és rendel nekem. Fekete teát mindenesetre tudok venni, és összekeverem a fűszerekkel. 

Ezen kívül természetesen rendes tehéntej lenne benne, nem tartós tejnek hazudott lé (amit előszeretettel fogyasztok bármikor egyébként). A víz-tej arányokat még tesztelnem kell, elvileg sok víz, kevés tej kell bele, de nekem az úgy elég híg lett, és sokkal finomabb, ha az összeforralt tejes vízzel forrázzuk le a teát és a fűszereket, mintha a vízzel simán, majd ráöntjük a tejet.

Ezek mellett a fűszereim mennyiségét a megadott mennyiségek duplájára növelném, ahogy a ma reggeli pórias verziónál is tettem már. (A legideálisabb az lenne, hogyha friss fűszerekkel dolgoznék, de erre már én sem vagyok hajlandó!) Egy teáskanálnyi vaniliás cukorral ízesíteném. 

Na, ilyen lenne az ideális chai lattém, amit napokon belül el fogok készíteni, megszállottságomat ismerve!

A pórias nekem bejött: szokatlan, mégis valahogy finom, és melengető ez az ital. A tej selymes, közben érezni lehet a tea erőteljesebb ízét, és a fűszerek pedig teljesen megbolondítják az egészet! Az egész ital laza, kicsit fakó, semelyik íz sem túl erős benne, mégis különleges. Valahogy pont tükrözi a jelenlegi hangulatomat, meg érzéseimet ez az ital, és hogy legendákat is idézzek: 

"I think this is the beginnig of a beautiful friendship!"

Amúgy A felfedező a Starbucksban Pumpkin Spiced Lattét szeretne kóstolni, így lehet, hogy benevezek vele egy Chai Tea Lattéra, hogy megtudjam, mire ez a nagy mánia. Ugyanis a legtöbben a Starbucks Chai Tea Lattéjára vannak rákattanva, és innen jön a nagy hype.

Hölgyek, valakinek tapasztalat a chaijal?

csók!

                 bibonapsugár

GASZTRO: Csípős kukoricaleves

Kedvesek!

Régen hoztam Nektek receptet, de eléggé ráizgultam a levesekre mostanság a meleg idő ellenére, és A felfedező szülinapi vacsorájára készítettem is egy finomságot, ami annyira egyszerű, és isteni, hogy meg szeretném osztani Veletek mindenképp. Következzen tehát a csípős kukoricaleves receptje!

Csípős kukoricaleves 
(4 személynek)

Hozzávalók:

Két konzerv kukorica

2 fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

1 l húsleves, vagy 1 l vízben feloldott leveskocka

2 dl főzőtejszín

só

bors

chili por

petrezselyem

feltétnek sajt, aszalt paradicsom

Egy kevés olajon megfonnyasztjuk a felkockázott hagymát, és hozzányomjuk a három gerezd fokhagymát. Ezután jöhet a két konzervnyi kukorica hozzá, majd felöntjük az alaplével. Én hideg húslevest öntöttem rá, és felforraltam, de ha meleg az alaplé, akkor nem kell sokáig főzni, szerintem elég neki 10-15 perc. 

Ha ez megvan, akkor botmixer segítségével leturmixoljuk a levest. Én szeretem, ha simább az egész, de nekem viszonylag alapos turmixolás után is darabos maradt, de ez nem probléma, ízlés szerint lehet csinálni a dolgot. Ha ezzel megvagyunk, akkor a levesből valamennyit átszedünk a tejszínbe, hogy kiegyenlítsük a hőmérsékletet, ugyanis, ha a hideg tejszínt a forró levesbe öntjük egyben, akkor meg fog túrósodni, és nem lesz szép látvány. Ha sikerült ezzel a módszerrel felmelegíteni a tejszínt, akkor hozzáönthetjük a leveshez. 

Ezután sózzuk, borsozzuk, egy kevés petrezselymet szórunk bele és chiliport, vagy chili őrleményt, vagy cayenne borsot, kinek éppen mi akad otthon. Azért nem mondom hogy mennyit, mert ez is ízlés kérdése. Enélkül is elkészíthető a leves, ha valaki nem szereti a csípős dolgokat, úgy is nagyon finom! Pár percig rotyogtatjuk, de ne sokáig, mert a tejszín akkor is betúrósodhat.

Ha kész vagyunk, kiszedjük a tányérokba, és apróra vágott, olajban elrakott aszalt paradicsomot dobálunk bele (nagyobb áruházakban biztos beszerezhető, én eléggé rákattantam az elmúlt hetekben, mindenhez ezt eszem), majd egy kevés sajtot reszelünk a tetejére. A paradicsom savanykás, a kukorica és a tejszín édeskés, a sajt sós, a chili pedig csípős, így óriási ízorgia ez a leves! Nekem nagyon bejött, egészen biztos, hogy el fogom még készíteni!

Érdemes egy kis tárkonnyal is megbolondítani, főleg ha hanyagoljuk belőle a chilit, szerintem szuper lehet hozzá, ki fogom majd próbálni én is. Feltétnek pirított bacon darabokat tudok még elképzelni hozzá, ha nem akad otthon aszalt paradicsom, de valamivel feldobnánk.

Hölgyek, hogy álltok a levesekkel ebben a nagy melegben?

csók!

                  bibonapsugár 

GASZTRO: Pakolt padlizsán

Kedvesek!

Elárulok egy titkot, még sosem ettem eddig padlizsánt! A mai vacsora nekem lesz a legnagyobb meglepetés. Padlizsánkrémet ettem már, de az nem nyerte el a tetszésemet, mondjuk az még a finnyás korszakomban volt, amikor nem ettem vörös húst, hagymát, gombát, halat és még rengeteg dolgot.

Nézelődtem, hogy lehetne könnyen elkészíteni, végül egy könnyű zöldséges ételt kreáltam a padlizsánomból. Nem töltött, nem is rakott, szóval végül "pakolt" padlizsánnak kereszteltem el, mert mindent rápúpoztam. Következzen a recept!

MIELŐTT ELKEZDITEK! Sajnos, sikerült elrontanom, mivel még nem ettem ezt a zöldséget ezelőtt, és nem tudtam, hogy vannak trükjei az elkészítésének. Az avokádót például nem lehet FÉM eszkökkel megérinteni, mert attól elvileg bebarnul. A padlizsánt SE szabad fém késsel, eszközzel érinteni, és mielőtt bármit tennénk vele, be kell sózni még nyersen, majd a levet, amit engedett, le kell törölni.
Nem tudom, hogy ez működik-e, elvileg igen, szóval erről majd beszámolok még, de Ti mindenesetre figyeljetek erre, ha elkészítitek ezt az ételt.
 

Ilyenre kell vágni NEM FÉM késsel, és ezt a levet kellett volna letörölni...

Pakolt padlizsán (2 főre)

1 padlizsán

1 paradicsom

3 kis fej csiperke gomba

2 gerezd fokhagyma
25 dkg darált disznóhús

olívaolaj

só, bors, bazsalikom, cayenne bors

sajt a tetejére

A padlizsán vastagabb karikákra vágjuk NEM FÉM késsel, és a tetejét rásosra vagdossuk. Megsózzuk a karikákat, majd letöröljük a levet, amit engedett. Lekenjük olívaolajjal, sózzuk, borsozzunk, meghintjük egy kevés cayenne borssal a pikáns íz kedvéért, de ez elhagyható. Kiolajozott jénai edénybe helyezzük a karikákat. 
A húst sóval, borssal, ízlés szerint fűszerekkel összegyúrjuk, és eloszlatjuk a karikák tetején, rájuk lapogatjuk.
A paradicsomot, a gombát és a fokhagymát apróra szeleteljük és egy tálba tesszük, meghintjük bazsalikommal, végül pedig jól összekeverjük.

Ezt a keveréket a jénaiban lévő húsos padlizsánokra pakoljuk, kevés olajjal még lecsöpögtetjük.

 180 fokon addig sütjük, amíg a hús jó nem lesz, nem kell neki fél óra, mivel vékony a husi rajta. A zöldségek bőven megsülnek ennyi idő alatt. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg! Mielőtt kész, vegyünk ki, szórjuk meg sajttal, és tegyük vissza, hogy ráolvadjon, megpiruljon.

Igyekszem a közeljövőben beszámolni róla, hogy a trükkök alkalmazásával milyen íze lesz. Remélem, Ti ügyesebbek vagytok nálam, és jól fog sikerülni, ha kipróbáljátok.

Hölgyek, tudtatok a padlizsán huncutságáról? Szeretitek ezt a zöldséget?

csók!

              bibonapsugár

GASZTRO: Spárgás-sonkás quiche

Kedvesek!

Még Húsvét előtt nagypapám hozott egy adag spárgát, és mondtam anyának, hogy mit szólna, ha a maradék húsvéti sonkából és a spárgából sütnék egy quichet. Múlt hét szerdán jutottam el odáig, hogy elkészítettem vacsorára kis saládomnak. A kedvetekért pedig dokumentáltam az egész folyamatot.

A quiche egy pite-szerű étel: omlós, vajas tészta az alapja, amibe tetszés szerint lehet zöldségeket, húst, bármit pakolni, és a végén le kell locsolni egy tojásos, tejszínes szósszal, ami a sütéstől végül megszilágrdul. Egyszer Borsóval készítettünk ilyet, amikor az egyik NEM édesszájú barátunkhoz voltunk hivatalosak kerti partyra. Akkor szuperül sikerült, mindenkinek ízlett, a HÉV-en még a kalauz néni is megdicsért minket, hogy ilyeneket tudunk sütni. A találkán pedig az összes férfi boldogan simogatta pocakját, és elégedetten bólogattak. Mivel bármit lehet használni, bárki saját ízlése szerint pakolhatja tele finomságokkal, és kiadós vacsora lehet 3 személynek.

Spárgás-sonkás quiche

Hozzávalók:

Tészta: 30 dkg liszt, fél tk. só, 25 dkg margarin, annyi víz, mennyit felvesz (kb. fél dl)

Szósz: 3 tojás, 3 dl tejszín, só, bors, szerecsendió, kevés cayenne bors

Az én töltelékemhez: 1 fej vöröshagyma, 1 újhagyma, fél kg zöld spárga (utána törjük le a fás részt, így kevesebb kerül bele végül), ízlés szerinti mennyiségben főtt sonka.

Megjegyzés: Baconnal finomabb szerintem, de most főtt sonka volt kéznél, következőnek tuti, hogy baconnel készítem.

Elkészítés:

A lisztet egy tálba tesszük, rászórjuk a sót. A margarint feldaraboljuk, és elmorzsoljuk a liszttel. Ha ez kész van, egy kevés vizet hozzáöntünk, és gyúrni kezdjük. Addig öntjük a vizet, amíg szép egyenletes tésztagombócot nem tudunk belőle gyúrni. A vizet kis adagokban öntsük hozzá, mert nagyon kevés kell. A só kevésnek tűnik, de tényleg nem kell sok bele. Ha kész a tészta, egy órára folpackkal lefedve hűtőbe tesszük.

Amíg pihen a tészta, mi dolgozunk tovább! A sonkát és a hagymát apróra vágjuk, és egy kevés olívaolajon megpuhítjuk a hagymát. A sonka már meg van főzve, de szerintem le lehet kicsit pirítani a hagymával, az ízek miatt, de ez nem szükséges. Ha kész félretesszük hűlni.

A spárgákat megmossuk. A zöld spárgát tapasztalatom szerint nem kell hámozgatni, vagdosni, vagy ilyesmi. Egyszerűen fogjátok meg a spárga két végét és kezdjétek el hajlítani, ketté fog törtni. Azt a részt fogjuk használni, ahol a spárga feje van. Az alsó fás részt ki lehet dobni (mi belefőztük a kutya levesébe, mert nem dobunk ki ételt). Ezeket a spárgákat forrásban lévő cukros-sós vízbe dobjuk és 6-7 percig főzzük. Ha letelt az idő, kiszedjük a spárgákat, és azonnal hideg vízbe dobjuk őket. Ez, ha jól tudom, a szép szín megőrzése miatt fontos. Ha kihűltek letörölgetjük őket konyharuhával, és félretesszük.

 Az öntethez egy keverőtálba öntjük a 3dl tejszínt, sózzuk, borsuzzuk ízlés szerint, és szerecsendiót, cayenne borsot szórunk bele. A tojásokat egyesével bögrébe feltörjük, majd hozzáöntjük a tejszínhez. Azért fontos, hogy egyesével és külön tegyük, mert ha büdös véletlen a tojás, és azonnal a tejszínbe, vagy a többi tojáshoz törjük, akkor az egészet lehet kidobni. Egységes, kicsit habos tetejűre keverjük a géppel, és félretesszük ezt is.

Ha letelt a tészta sziesztája, fogjuk és lisztezett felületen nagyjából 0,5 m vastagra nyújtjuk. Kivajazott piteformába terítjük, és finoman a szélét belenyomkodjuk. A kilógó tésztarészt könnyen le lehet vágni. Fogjuk a sodrófát, rányomjuk a piteforma falának tetejése, és körbegörgetjük, így szépen levágja a kilógó tésztaperemet. Ezt a kis tésztaadagot félretesszük, ugyanis egy kis adag Medvehagymás, fehérsajtos ropogóst lehet belőle készíteni!

A piteformában lévő tésztára halmozzuk a hagymás sonkát, elterítjük, rápakoljuk szépen körbe a spárgát majd a paradicsomot. Én így utólag azt mondom, hogy valami paradisomos dolog hiányzik belőle, de lehet, hogy a pizza érzés miatt. Következőnek lehet, hogy kikenem pariszósszal az alját, vagy több paradicsomot fogok belevágni. Ha mindent beletettünk, rálocsoljuk a szószt, és sajtot reszelünk a tetejére. 

Előmelegített forró sütőben (200 fok) addig sütjük, amíg a teteje szépen megbarnul, és ha beleszúrunk egy villát/hústűt, akkor az nem lesz trutymákos, a szósz pedig láthatóan megszilárdult.

Ha eddig nem voltatok oda a sós pitékért, ez meg fog változni! Én sem hittem sokáig, hogy jó lehet egy ilyen étel, de kipróbáltam, és meggyőzőtt. A receptet, ami alapján készítettem, itt találjátok.

Hölgyek, hogy álltok a konyhatündérkedéssel?

Jó sütögetést, jó étvágyat!
csók!

         bibonapsugár

GASZTRO: Medvehagymás, fehérsajtos ropogós

Kedvesek!

Egy szerdán kitalált receptet fogok megosztani Veletek. Ezt egy másik étel maradék tésztájából készítettem, amiről majd lesz bejegyzés jövő héten. Viszont annyira random volt, és annyira finom lett, hogy külön posztot szentelek neki, és szuperkreatív konyhatündérségemnek.

Holnap is ezt fogom sütni, ugyanis hivatalos vagyok egy kerti-partyra, és a sima medvehagymás pogácsához képest ez hamarabb megvan, és extrább is szerintem.

Medvehagymás, fehérsajtos ropogós

Tészta: 

• 30 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 tk. só
• kb. fél dl víz

Tetejére: 

• 1 felvert tojás
• felaprított medvehagyma (kisebb csokornyi)
• krémfehér sajt (kb. 12,5 dkg, én LIDL-ös From' Dor Krémfehér sajtot hazsnáltam, annak a felét tettem rá.)
• só, bors

(A sajttal vigyázzatok, mert a tésztában is van só, és maga a tejtermék is sós!)

Sima búzafinom lisztből készítettem, nem tudom, milyen lehet egészséges lisztből. Tapasztalataim szerint, bármi, ami egészséges lisztből készül, általában malterszerű, megsülni képtelen, forgácsízű borzalom. Ha valaki kipróbálja azzal, és ezek a jellemzők nem figyelhetők meg, mindenképp írja le kommentbe.

A liszthez hozzáadjuk a sót, a margarint feldaraboljuk, és elmorzsoljuk a liszttel. Evőkanalanként vizet teszünk hozzá, és gyúrni kezdjük. Annyi víz kell, amennyit a tészta fel tud venni, azaz amennyitől szép, egységes lesz az egyveleg, és egy nagy gombócot tudunk belőle formázni. Ha ez kész, egy tálba tesszük, lefedjük folpackkal, és hűtőben hagyjuk egy órát pihenni.

A medvehagymáról egy pár szót. Pár éve jött divatba ez a nagy, zöld levelű fokhagyma illatú finomság, mi is akkor kezdtük el itthon használni. Ízre a hagyma és a fokhagyma között áll, egy kis, nem is tudom minek nevezzem, levél ízzel kiegészülve. Talán az újhagyma zöld részéhez tudnám leginkább hasonlítani, de nem annyira ropogós és fokhagymásabb. Leginkább pogácsát szoktam sütni belőle, de múltkor a paradicsomszósszal megkent pizza tésztára szórtam, még a többi feltét előtt, és isteni lett! 

Bár, mindenhol kiemelik, én is hangsúlyozom, csak és kizárólag megbízható árustól vegyünk medvehagymát. Lehet, hogy olcsóbb a moszka téri kiabálós cigányasszonyoktól venni, de őszintén megmondom, én nem mernék. Ugyanis a medvehagyma szinte ugyanúgy néz ki, mint a gyöngyvirág levele, ráadásul állítólag gyakran nőnek egy helyen. A gyöngyvirág levele pedig MÉRGEZŐ. Így, ha ismeretlen helyről szerezzük be, fenn áll a veszélye, hogy nem azt kapjuk, amit szerettünk volna, és a csalódás mellett egy jó kis mérgezést is kaphatunk. Szóval vigyázat, Hölgyek!

Tipp: Annak érdekében, hogy ne csak tavasszal lehessen finomságokat készíteni a medvehagymából, miután alaposan megmosom, én fel szoktam aprítani, és lefagyasztom. Most is ezt a fagyasztott verziót használtam, mert a szezon lassan kezd elmúlni, és friss nincs is itthon az elrakott csomagok miatt. Dupla zacskóba tegyétek, mert irdatlan szaga van.

A krémfehér sajtról. Most én is utánanéztem, hogy mi a különbség a krémfehér és a feta között. A feta sajt elnevezést, csak Görögország bizonyos területein, juh- vagy kecsketejből készített sós, krémsajtok viselhetik. Más országokban tehéntejből készített ilyen típusú sajtok más néven kell, hogy fussanak. Ugyanis védelem alá került ez a termék, a görögök saját bevallásuk szerint közel 6000 éve készítik (A felfedező cáfolatát várom, ha történelmileg nem hiteles adatokat közölnék. Leszidást a használt forrás érdemel ezesetben.), így őket illeti a kizárólagos jog a feta elnevezés használatára. Szerintem tök jogos. 

Kult: még az Odüsszeiában is megjelenik ez a sajt, maga a küklopsz készíti. Mennyire zseniálisan izgalmas már a feta története?! 

A kis kitérő után, egy óra elteltével a tésztánkat lisztezett felületen kinyújtjuk nagyjából 1 cm vékonyra, lekenjük egy felvert tojással, felaprított medvehagymát szórunk rá, és krémfehér sajtot morzsolunk a tetejére. Sózzuk, borsozzuk, és tetszés szerinti formára vágjuk fel/ szaggatjuk. Egy kivajazott tepsiben, előmelegített 200 fokos sütőben 15-20 percig sütjük, addig amíg meg nem barnul kissé a teteje is.

NAGYON FINOM LETT!!! A kész ropogóst le se tudtam fotózni, olyan hamar elfogyott :)

UPDATE: A friss adag így nézett ki sült állapotában.

 Remélem, minden érthető volt, és mindenkinek sikerül finomságokat varázsolnia a konyhában! 

Jó étvágyat!

csók!

           bibonapsugár